Tatárjárás trilógia

A végső tenger 1-3.

ISBN: 9789638961907
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Talamon kiadó
Méret: 1440 oldal

A nagy sikerű HONFOGLALÁS - trilógia szerzőjének ez A VÉGSŐ TENGER - TATÁRJÁRÁS - TRILÓGIA I - II - III. című kötet a legújabb monumentális történelmi regénye.

A tatárjárás az Európa elleni mongol inváziót, ezen belül Magyarország 1241 – 1242-es megszállását jelenti. A mongolok támadása a 13. századi Európa történelmének egyik meghatározó eseménysorozata volt.

A magyar történetírás a „tatárjárás” kifejezést alkalmazza az Arany Horda (krími tatárok) által elkövetett későbbi betörésekre is. A mongolokat a magyar történetírók tatároknak nevezték, mivel a Fekete-tengertől északra élő türk nyelvű népcsoportok egy része behódolt a mongoloknak, felvette az egyik mongol törzs, a ta-ta nevét, és segédnépként részt vett a mongolok hadjárataiban.

A tatárjárások borzalmait jól tükrözi a magyar népnyelv, amely a tatár népnév elé gyakran tette oda a kutyafejű jelzőt is.

Még 1235 - ben a magyar Julianus barát elérte a volgai bolgárok országát és a keleten maradt magyarokat meglátogatva hírt hozott IV. Béla királynak a készülő mongol támadásról.

A volgai bolgár főurak nem tudtak egységbe tömörülni, és 1236-ban vereséget szenvedtek Batu kán és hadvezére Szubutáj kb. 130 000 fős seregétől (Bilär, Bolgár, Szuár, Szükätaul és egyéb erődítmények bevétele). A lakókat megölték vagy rabszolgasorba hajtották. A Volgai Bolgárország a Dzsocsi ulusza, a későbbi Arany Horda része lett.

A mongolok tovább folytatták előnyomulásukat nyugat felé. A Kárpátoktól keletre élő és megkeresztelkedett kunok 1239-ben a mongolok elől, Kötöny vezér vezetésével, Magyarországra menekültek, és IV. Béla király befogadta őket. A megkeresztelt kunok nem vállalták az ország határainak védelmét, ezért Béla király 1239-ben az ország belsejében adott nekik menedéket.

Julianus barát 1237-ben ismét megpróbált visszatérni az általa Magna Hungariának nevezett magyar őshazába, de csak Moszkvától valamivel keletebbre jutott, mert előző úticéljának területét a betörő mongolok közben elpusztították. Egy levéllel tért haza Batu kántól, amelyben a mongol kán feltétel nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt. Íme a levél:

„Én a Kán, az Égi Király küldöttje, kinek hatalmat adott a földön, hogy a meghódolókat a maguk viszonyai között fenntartsam, az ellenszegülőket pedig eltiporjam: csodálkozom rajtad magyar király, hogy amikor már harmincadszor küldök hozzád követeket, vajjon miért nem küldesz vissza közülük egyet sem hozzám?... Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, hogy sok az alattvaló katonád és hogy egyedül uralkodsz egy nagy királyságban és éppen ezért saját jószántadból nehezen hódolsz meg előttem. Pedig jobb és üdvösebb lesz reád nézve is, ha önként hódolsz meg előttem. Értesültem arról is, hogy a kúnokat, az én szolgáimat pártfogásodba vetted. Ezért meghagyom neked, ne tartsd őket továbbra is magadnál, hogy ellenségeddé ne legyek miattuk...
/IV. Béla (Képes krónika)/

A történelemből ismert, hogy a tatárok betörtek az országba, szörnyű pusztítást végeztek, de a kivonulásuk után IV. Béla az ország védhetőbbé tétele érdekében szerte az országban elrendelte a kővárak építését. Addig, kevés kivételtől eltekintve – például Esztergom, Veszprém, Székesfehérvár – nagyrészt földvárak álltak...
*

A trilógia cselekményének időpontjában a krónikák az 1200-as évek elejét jegyzik. A távoli Góbiban már felnőtté érett a kis Temüdzsin, aki később Dzsingiszként vonul be a világtörténelembe.

Bürjén, az ismeretlen származású rabszolga-gyerek, végigvándorolva az ázsiai sztyeppét, Karakorumba, Dzsingisz kán, a világhódító mongol uralkodó udvarába kerül. Csak homályos emlékei vannak egy asszonyról és férfiról, akik talán a szülei lehettek. És őriz egy fából faragott amulettet a nyakában, a peremén rovásírással.

A kán seregében igazi mongollá lesz. Tagja lesz annak a kémhálózatnak, amelynek hathatós közreműködésével a mongolok, leigázva Európát, el akarják érni a mondabeli Végső Tengert.

Ebben a hadjáratban a magyar király országa - mint a Kárpátok természetes bástyája mögötti első erős állam, és mint a Nyugat felé vezető kapu - kulcsfontosságú. Így kerül az egykori rabszolgafiú II. Endre, majd IV. Béla magyar királyok udvarába. Gyorsan megtanulja a nyelvet, amely valahonnan ismerősnek tűnik a számára. Bürjén, azaz magyar nevén Berény - az évtizedek alatt beilleszkedik a magyar világba, és lassan megdöbbentő sejtései támadnak.

Mikor pedig Béla király elolvassa neki az amulettjén található jeleket, felébred benne a lelkiismeret.

Rájön-e, hogy pontosan azt a népet sodorja végveszélybe, amelyből talán maga is származik?
Képes-e megtalálni önnön gyökereit, és milyen áron?

Kitörni képtelen a helyzetéből, mert a Szervezet elhagyásáért halál jár. Elég egyetlen apró hiba, és a mongol megbízottak, vagy a magyar király emberei végeznek vele. Megjelennek a mongolok elől menekülő kunok is, akik a keresztség felvétele, és magyarországi szálláshelyek fejében kardjukat adják a magyar királyságnak...


2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. Kítűnő, olvasmányos lebilincselő kötetek.

    VálaszTörlés